mai nap végiglátogattam a helyi múzeumot (élményparkot), nevén nevezve: te papa.
az interakció nem ismer mértéket. érintőképernyők hada, távirányítók, webkamerák, projektorok, hangok, zajok, fény. itt már túlléptek disney-land irányába a falra akasztott képek és dögunalomba fulladt "kasírozzuk fel a verset öntapadóval a damilról lógó rizspapír falakra, miközben észrevétlenül növeljük a négyzetméterre jutó kávéautomaták számát" típusú dolgoktól. nem állítom, hogy ez feltétlen előny lenne, de mégiscsak tetszetősebb. persze, könnyebb 200 év történelmét bemutatni bő keretek közt (megspékelve 1-1 szigorúan esély-egyenlő maori emlékkel), mint Vazul tábori konyhájáig ezer évet. mégis, az arányok jól eltaláltak, az unalmasabb részek is érdekfeszítőek (najó, a skót felmenők szoknyagyűjteményénél én se bírtam tovább 3.5 percnél).
a kitömött állatok viszont még mindig lázba hoznak, főleg, hogy a természettudományi múzeum szőre-hullajtott szalmatömés-kilóg naftalinszobrainál sokkal szebb állapotban vannak. orr üvegnek nyomva, kihalt óriás moa vs. óriás sas attack, nyál óvatosan csorog. aztán a pontynál nagyobb halat sose látott magyarként bedobom az agyam a formalinba. illetve dobnám, ha nem foglalná el egy 4.7 méteres óriáspolip, a múzeum legnagyobb büszkesége. ha jól emlékszem, még az indexen olvastam tavaly, hogy a déli sarknál került véletlenül a hálóba. embertelen durva (fenti kép sajtófotó, a tartósítás folyamatáról). az interakció jegyében 3D-s moziban lehet megnézni az animációt, ahogy kifogják, illetve az official videót a tudósok matatásával a focilabdányi szem körül. ezt a számot szeretném küldeni némó kapitánynak, és mindenkinek aki szereti.
a gondjaimra bízott 10 éves pankrátor-rajongó hiperaktív unokaöcsém, finn, egy óvatlan pillanatban felszívódott valamelyik sötét interaktív sarokba, érintőképernyőt nyomkodni. megérintett a szülők rémálma. aztán majdnem egy óra elteltével már nem bírtam ideggel és a stressztől rám olvadt kabátommal, az alkalmazottakhoz fordultam segítségért.
egyébként jófej kis srác, kemény kötésű, rugby csapatban játszik. imádja a rammstein-t, rendszerint arra püföli pankrátor mozdulatokkal a levegőt, illetve ártatlan plüssállatait.
az interakció nem ismer mértéket. érintőképernyők hada, távirányítók, webkamerák, projektorok, hangok, zajok, fény. itt már túlléptek disney-land irányába a falra akasztott képek és dögunalomba fulladt "kasírozzuk fel a verset öntapadóval a damilról lógó rizspapír falakra, miközben észrevétlenül növeljük a négyzetméterre jutó kávéautomaták számát" típusú dolgoktól. nem állítom, hogy ez feltétlen előny lenne, de mégiscsak tetszetősebb. persze, könnyebb 200 év történelmét bemutatni bő keretek közt (megspékelve 1-1 szigorúan esély-egyenlő maori emlékkel), mint Vazul tábori konyhájáig ezer évet. mégis, az arányok jól eltaláltak, az unalmasabb részek is érdekfeszítőek (najó, a skót felmenők szoknyagyűjteményénél én se bírtam tovább 3.5 percnél).
a kitömött állatok viszont még mindig lázba hoznak, főleg, hogy a természettudományi múzeum szőre-hullajtott szalmatömés-kilóg naftalinszobrainál sokkal szebb állapotban vannak. orr üvegnek nyomva, kihalt óriás moa vs. óriás sas attack, nyál óvatosan csorog. aztán a pontynál nagyobb halat sose látott magyarként bedobom az agyam a formalinba. illetve dobnám, ha nem foglalná el egy 4.7 méteres óriáspolip, a múzeum legnagyobb büszkesége. ha jól emlékszem, még az indexen olvastam tavaly, hogy a déli sarknál került véletlenül a hálóba. embertelen durva (fenti kép sajtófotó, a tartósítás folyamatáról). az interakció jegyében 3D-s moziban lehet megnézni az animációt, ahogy kifogják, illetve az official videót a tudósok matatásával a focilabdányi szem körül. ezt a számot szeretném küldeni némó kapitánynak, és mindenkinek aki szereti.
a gondjaimra bízott 10 éves pankrátor-rajongó hiperaktív unokaöcsém, finn, egy óvatlan pillanatban felszívódott valamelyik sötét interaktív sarokba, érintőképernyőt nyomkodni. megérintett a szülők rémálma. aztán majdnem egy óra elteltével már nem bírtam ideggel és a stressztől rám olvadt kabátommal, az alkalmazottakhoz fordultam segítségért.
egyébként jófej kis srác, kemény kötésű, rugby csapatban játszik. imádja a rammstein-t, rendszerint arra püföli pankrátor mozdulatokkal a levegőt, illetve ártatlan plüssállatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése