fókás öböl

piros szemű pingvineket keresve megálltunk a tengerparton. a partra leereszkedve viszont csak a szokásos fókák vártak. lusták voltak, és igen közel.

karate kid

alex ganajt túr

moeraki boulders - otagoi tengeri gombócok

úton északra a keleti parton itt állt meg a lélegzetünk. estére aztán megtettünk vagy 800 km-t, és megérkeztünk blenheim-be.

dunedin crew feat. árpi and alex

alex: én a világ teteén

dunedin - a kilátóban

dunedin - angliai teleport

nem sokkal azután, hogy szőlőmunkánk véget ért április elejével (a szüret valamivel később van, maradhattunk volna, de herótunk a munkától, illetve a hűvösődő éjjelek észak felé tereltek), így elindultunk délre. útitervünk szerint ugyanis először meglátogattuk Árpi barátunkat a jó 200 km-re dél-kelet felé lévő tengerparti dunedin városában.

dunedin-ről azt kell tudni, hogy a 45° déli szélességen fekszik, időjárása erősen zord (Árpi ezt tagadta, de a kiwik egybehangzó véleménye szerint "dunedin has the shittiest weather always"). egyetemi város, 20.000 diákkal, és gyönyörű egyetemi városrésszel. struktúráját angliában álmodták meg, tökéletesen brit képű utcákat és városképet adva ezzel.

ottjártunkkor nem volt rossz idő, habár erősen őszies. árpival nem találkoztunk már vagy 2-3 éve, amit még tovább fokozott, hogy magyar ajkú emberrel sem találkoztunk új-zélandon már jó hosszú ideje (itt csillagos magyarázatként megjegyezném, egyetlen véletlen, sokkoló találkozásra került sor összesen magyarokkal, a routeburn track-en szetey andrás ex-államtitkár úrral és párjával). árpi körbevezetett az egyetemi városrészen, ahol majdan filozófiát szeretne tanítani, majd az arborétumot is megtekintve végül a híresen egyedülálló, impozáns épületű kentucky fried chicken étterem drive-trough ablakát láthattuk. a csirkecombokat aztán a komor tengerparton cubákoltuk le.

bendigo éjjel

különös éjszaka a sivatagban, egy düledező falú öreg viskóban, amely belülről mégis barátságos. erős holdfény, palacsinta, vörösbor és mindenhol nyulak.

kezdődő ősz aranyásóvárosban

égszakadás, földindulás

a hajótúrát követő éjszakát a közeli parkolóhelyen töltöttük, amelyre alig kivehetően, vagyis teljesen egyértelműen ki volt írva, ez tilos. ilyenmódon reggel 7 körül már talpon levést terveztük, megelőzve a nemzetipark szorgos őreit. az éjszaka azonban leszakadt az ég. az esőt nem dézsából öntötték, inkább a magasnyomású autómosóra emlékeztetett. a kocsit úgy lökdöste a szél, hogy meg voltunk róla győződve, csak amiatt nem borul fel, mert benne vagyunk.

a reggel még ömlő esőben ki is kanyarodtunk a parkolóból, azonban 300 m után a negyedik kidőlt fát már nem tudtuk kikerülni, se megmozdítani, úgyhogy visszafordultunk. lefelé az öböl felé ugyanez volt a helyzet.

4-5 óra malmozás után elrepült felettünk egy helikopter. bennünk felmerült, hogy gyorsan építünk egy SOS jelet az aszfaltra hálózsákokból, de persze a pilóta sem volt vak, és leszállt az orrunk elé a parkolóba. mondta, hogy a kidőlt fák mellett földcsuszamlások is vannak az úton, amelyek elég komolyan, és bár már dolgoznak rajta, készüljünk fel az akár több napos várakozásra.

összenéztünk. a kocsiban volt még 2 müzliszelet, egy körte és egy bödön mogyoróvaj. az eső addigra elállt, és csak a mindenhonnan meginduló vízesések zaja hallatszott. nemsokkal később azonban mozgás támadt, az öbölbe visszavezető rövid szakaszt megtisztították a fáktól, és így le tudtunk menni a legközelebbi szálláshelyre. a recepció kis kifosztott "boltjából" megvettük az utolsó kenyeret, kértünk egy pakli kártyát, és elhatároztuk, hogy kanasztával döfjük tökön az időt. a hely amúgy teli volt, vizes vidám emberekkel.

este 6 felé a recepciós elüvöltötte magát, hogy ki akar elindulni, mert akkor szerveznek egy konvojt, és kinyitják egy órára az éppen csak járhatóvá tett utat. egyből bevágódtunk a kocsiba, mivel aznap estére is hasonló mennyíségű csapadékot ígértek (100-200 mm).

az útra dőlt fákat már addigra nagyjából eltolták annyira, hogy elférjünk mellettük. az alagúton túl viszont még elég para volt a helyzet a földcsuszamlásokkal. ezeket nem tudták még eléggé rendbe tenni. hirtelen elképesztő hálát éreztem az összkerék meghajtású kis subaru-nk iránt. a legnagyobb földcsuszamlás kb 5-8 méter magasan borította az utat. a markológépek építettek egy rámpát, amivel felmászott a kocsi a tetejére, majd a másik oldalon egy másik rámpán le. sárátfolyások és kisebb görgetegek pedig szinte minden kanyarban voltak.

szerencsére te anau-ig tartott a lezárt szakasz, onnantól nem is látszott különösebb nyoma a viharnak. éjfél előtt haza értünk.

kulcsszó: víz

a parkolóból ide lehetett elsétállni. amint elállt az eső, megkockáztattunk egy rövid körbenézést. mindenhol víz volt. és minden vizes volt.

fjorduljunk körbe, és ne maradjon nyitva a szánk

törpülés

150 m, vízesés, őserő

kezdődik a nyílt óceán

öböl szájából a tasman tenger. a fjordok felhőbe burkolva nem kívánják kommentálni a hajóutunk. a kép színes, csak a világ szürke.

napfoltok

milford sound

esőerdők borította 2000 m magas hegyek függőleges omlása az édesvízzel vegyülő tasman-tengerbe. majdnem olyan, mint a norvég fjordok. plussz esőerdő. de a tábla jelezte, átléptük a déli szélesség 45°-át.

hágó tetején, fjordföldön

tükörország tükörtava