2009. december 25., péntek

bürokrácia, ahogy kell


kisebb csúszást követően már kezdett szűk lenni a karácsonyi előtti időintervallum munkanapok tekintetében, pedig az újévet már mindenképp munkával akartam kezdeni (vagy legalábbis készen állva a munkára), így mindenképpen el akartam érni a bevándorlási hivatal utolsó nyitva tartó pillanatait. a bevándorlásiak honlapja, bár sok mindent tartalmaz, gyakorlati kérdésekre nem ad választ, úgyhogy felhívtam őket, mégis mennyi időt vehet igénybe a munkaengedélyem kiállítása. a sokkoló válasz 30-60 napot említett. 2 hónap, atyaég. kisebb leülés, heveny pánikroham, tervek dőlése, fejben felkészülés a legrosszabbra: hazatérés az első vízum lejártával, lehetőleg már az éhenhalás küszöbén.
szétstresszelt éjszaka, kombinálás, számolgatás, lehetőségek összevetése. délelőtt bementem az irodába. előttem egy fogatlan polinéz, vagy valamely más óceáni szigetről idevetődő 200 kilós nőszemély állt. a fogadó asztalnál a sorszámokat osztó hölgy meglehetősen idegesen válaszolgatott neki, ettől a maradék vér is kifutott az agyamból, gondoltam nem baj, legalább nem kevernek össze egy napbarnított szigetlakóval a hullaszínű fejem miatt. azonban mikor sorra kerültem, kivirult a mosoly, miben segíthetek, én bedadogtam, hogy hát tulajdonképpen öö arról lenne szó, hogy maradnék még pár, khhmm.. hónapot: vízumhosszabbítás. és – ezt már csak igen halkan- dolgoznék is, ha lehet. ezzel odanyomtam az orra elé az előre kitöltött ívet. oh, semmi akadálya, sorszám, foglaljon helyet. 3 perc múlva már a bevándorlási hivatalnok csaj előtt ültem. gyorsan átlapozta az adataimat, kedvesen válaszolt minden ostoba kérdésemre, megszabadított 200 dollártól, de. pár perccel később már kinn álltam a napsütésben, 6 hónapos SSE (suplementary seasonal employee) munkaengedélyemmel egybekötött vízumom beragasztva az útlevembe. mondom ilyen a földön nincs.

de van, csak a másik oldalon. nz bürokráciát lájkolom.

SSE engedély arra jó, hogy gyümölcstermelő farmokon dolgozz, mint szezonális munkás. az meg arra jó, hogy feltankold belőle a kocsid, és tovább utazz. hátizsákos nullszaldós turizmus, utazol és nézelődsz, amíg rá nem szorulsz megint, hogy bedobj pár kiwit a kosárba. az útvonalad meg csak rajtad (ill. a pénztárcádon) múlik. minden hónapban más gyümölcs, más terület. csak követned kell. vagy azt sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése