2009. december 25., péntek

bürokrácia, ahogy kell


kisebb csúszást követően már kezdett szűk lenni a karácsonyi előtti időintervallum munkanapok tekintetében, pedig az újévet már mindenképp munkával akartam kezdeni (vagy legalábbis készen állva a munkára), így mindenképpen el akartam érni a bevándorlási hivatal utolsó nyitva tartó pillanatait. a bevándorlásiak honlapja, bár sok mindent tartalmaz, gyakorlati kérdésekre nem ad választ, úgyhogy felhívtam őket, mégis mennyi időt vehet igénybe a munkaengedélyem kiállítása. a sokkoló válasz 30-60 napot említett. 2 hónap, atyaég. kisebb leülés, heveny pánikroham, tervek dőlése, fejben felkészülés a legrosszabbra: hazatérés az első vízum lejártával, lehetőleg már az éhenhalás küszöbén.
szétstresszelt éjszaka, kombinálás, számolgatás, lehetőségek összevetése. délelőtt bementem az irodába. előttem egy fogatlan polinéz, vagy valamely más óceáni szigetről idevetődő 200 kilós nőszemély állt. a fogadó asztalnál a sorszámokat osztó hölgy meglehetősen idegesen válaszolgatott neki, ettől a maradék vér is kifutott az agyamból, gondoltam nem baj, legalább nem kevernek össze egy napbarnított szigetlakóval a hullaszínű fejem miatt. azonban mikor sorra kerültem, kivirult a mosoly, miben segíthetek, én bedadogtam, hogy hát tulajdonképpen öö arról lenne szó, hogy maradnék még pár, khhmm.. hónapot: vízumhosszabbítás. és – ezt már csak igen halkan- dolgoznék is, ha lehet. ezzel odanyomtam az orra elé az előre kitöltött ívet. oh, semmi akadálya, sorszám, foglaljon helyet. 3 perc múlva már a bevándorlási hivatalnok csaj előtt ültem. gyorsan átlapozta az adataimat, kedvesen válaszolt minden ostoba kérdésemre, megszabadított 200 dollártól, de. pár perccel később már kinn álltam a napsütésben, 6 hónapos SSE (suplementary seasonal employee) munkaengedélyemmel egybekötött vízumom beragasztva az útlevembe. mondom ilyen a földön nincs.

de van, csak a másik oldalon. nz bürokráciát lájkolom.

SSE engedély arra jó, hogy gyümölcstermelő farmokon dolgozz, mint szezonális munkás. az meg arra jó, hogy feltankold belőle a kocsid, és tovább utazz. hátizsákos nullszaldós turizmus, utazol és nézelődsz, amíg rá nem szorulsz megint, hogy bedobj pár kiwit a kosárba. az útvonalad meg csak rajtad (ill. a pénztárcádon) múlik. minden hónapban más gyümölcs, más terület. csak követned kell. vagy azt sem.

2009. december 21., hétfő

megaélmény, óriáspolip, te papa



mai nap végiglátogattam a helyi múzeumot (élményparkot), nevén nevezve: te papa.
az interakció nem ismer mértéket. érintőképernyők hada, távirányítók, webkamerák, projektorok, hangok, zajok, fény. itt már túlléptek disney-land irányába a falra akasztott képek és dögunalomba fulladt "kasírozzuk fel a verset öntapadóval a damilról lógó rizspapír falakra, miközben észrevétlenül növeljük a négyzetméterre jutó kávéautomaták számát" típusú dolgoktól. nem állítom, hogy ez feltétlen előny lenne, de mégiscsak tetszetősebb. persze, könnyebb 200 év történelmét bemutatni bő keretek közt (megspékelve 1-1 szigorúan esély-egyenlő maori emlékkel), mint Vazul tábori konyhájáig ezer évet. mégis, az arányok jól eltaláltak, az unalmasabb részek is érdekfeszítőek (najó, a skót felmenők szoknyagyűjteményénél én se bírtam tovább 3.5 percnél).
a kitömött állatok viszont még mindig lázba hoznak, főleg, hogy a természettudományi múzeum szőre-hullajtott szalmatömés-kilóg naftalinszobrainál sokkal szebb állapotban vannak. orr üvegnek nyomva, kihalt óriás moa vs. óriás sas attack, nyál óvatosan csorog. aztán a pontynál nagyobb halat sose látott magyarként bedobom az agyam a formalinba. illetve dobnám, ha nem foglalná el egy 4.7 méteres óriáspolip, a múzeum legnagyobb büszkesége. ha jól emlékszem, még az indexen olvastam tavaly, hogy a déli sarknál került véletlenül a hálóba. embertelen durva (fenti kép sajtófotó, a tartósítás folyamatáról). az interakció jegyében 3D-s moziban lehet megnézni az animációt, ahogy kifogják, illetve az official videót a tudósok matatásával a focilabdányi szem körül. ezt a számot szeretném küldeni némó kapitánynak, és mindenkinek aki szereti.

a gondjaimra bízott 10 éves pankrátor-rajongó hiperaktív unokaöcsém, finn, egy óvatlan pillanatban felszívódott valamelyik sötét interaktív sarokba, érintőképernyőt nyomkodni. megérintett a szülők rémálma. aztán majdnem egy óra elteltével már nem bírtam ideggel és a stressztől rám olvadt kabátommal, az alkalmazottakhoz fordultam segítségért.


egyébként jófej kis srác, kemény kötésű, rugby csapatban játszik. imádja a rammstein-t, rendszerint arra püföli pankrátor mozdulatokkal a levegőt, illetve ártatlan plüssállatait.

2009. december 17., csütörtök

arahura, indie kocsma






arahura, az egyik legnagyobb interislander komp. ezzel jöttem vissza wellingtonba. a legalsó kép még a déli sziget, a nyaraló ott van valahol a bokrok alatt, a legutolsó kép pedig már az északi sziget első világítótornya.
a napsütés megtévesztő lehet, outdoor öltözékben isteni, de amúgy kurvahideg a szél. nyaktól felfelé mindenesetre ropogósra sült megint az agyam.

kompon nem finom a fish&chips, de jól csúszik mellé az ausztrál barna dobozos. azóta kicsit rákapcsoltam a halra, ma 2x sikerült betömnöm az arcom ilyen módon (délelőtt nick házából másztam le a cuba street-en keresztül, ahol díjnyertes fish&chips várt. hiába, az olcsó kínai cucc jobban csap, nem volt túl jó).

tegnap este a városban voltam. chris vállalta az indie-gájdot az éjszakában (magyarszármazású - családi barát etc, tengerbiológus master közepén). helyi bár hangrendszere durván adta neki (otthon egy ilyen zenekar valószínűleg a rézmálban szarakodna a saját ládáival), cd minőségű sound szólt rendes hangerőn. happy hour-ban 3 dollár volt egy sör, a répanadrágos hadsereg meg ugrált a kellően karcosgitáros üresriffet csikorgató ifjonc oasis-másolatra. de ügyesek voltak. respekt. chris is jóarc.

2009. december 15., kedd

napos december


napok óta kinn a parton. a decemberi nap éget, de csak minden második nap. az időjárás gyorsan változik. alapszabály: viselj mindig rövidnadrágot, de legyen nálad pulóver. a déli szél jelenti a hideget, mivel itt a sark déli. furcsa hallani otthonról, hogy havazik.


helyi sör new zealand's finest lager, steinlager. 0,33.

zenei aláfestést instant konzerv feelinggel kezdtük
a parton, ibiza chill out, de hamar meguntuk, népszerű kruder&dorfmeister, LTJ bukem, grillezés közben pedig audioslave és pearl jam. múltkor betoltam egy kis pink floyd-ot, de otthonra emlékeztetett, belezombultam a sörömbe. wish you were here túlzottan aktuális, egyenlőre.


gondoltam tovább prezentálom a pofátlan pihenést, á'lá putyin. berlusconi nem menne, most csak hárman
vagyunk fiúk, ahhoz kéne még pár dupla szilikon.
holnap visszamegyek wellingtonba, utánanézek a munkának, de hétvégére visszajövünk.


10 nap múlva karácsony. valahogy itt nem jön át, mikor a tag rövidnadrágban árulja a fenyőt az út szélén.

fuckin possums


oposszumokból, a ronda kártevő állatokból van itt elég (kb 70 millió) . nagyobb mint egy macska, és szétszed mindent a ház körül, mint egy róka. ördögi ábrázat, emberi kéz-szerű mancs. ausztráliából kerültek ide, és nincs természetes ellenségük. a kormány milliókat költ az írtásukra.
én, hála a .22-es ruszki stukkernak és sub-sonic töltényeknek,
spóroltam egyet a kormánynak. just between the two eyes.

2009. december 13., vasárnap

the queen charlotte sounds




south island, north coast. is the best coast. not da west coast is da best coast.

scallups - kagylóvacsora




egy óra vadászat, másfél óra feldolgozás, 10 perc elfogyasztás. fehérbor, fokhagyma, citrom. (boltban 65 dollár/kg -> zsákmányunk 2 kg)

2009. december 10., csütörtök

nyugodt este

ready to move out


visszaszereltük a motort, olajat cseréltünk, és felpakoltuk a hajót. elment vele a nap, ma nem hajóztunk ki a japonica bay-be. délelőtt megjártuk az OBI-nak megfelelő szerszámlerakatot hajóalkatrészekért, utána beugrottunk a búvárboltba, ahol feltöltve várakoztak A.J. öreg oxigénpalackjai.
kezdem szokni a jobb kormányt. 3.0 literes toyota hilux surf derék egy verda, lájkolom.

lego stílus





fából épül a lego-ház az egykori gyarmaton. hideg nincs, hely az van. széles lapos vékony napos.

ezt a bejegyzést ajánlom perényi, kacsoh, paczolay, kalászi, baló, takács, oroszlány, perge és pataki építész uraknak és hölgyeknek, a teljesség igénye nélkül.

flat as a pancake




marlborough megye, a déli sziget legészakibb része. dombok közt végtelenített szőlőültetvények. lapos mint egy palacsinta, mondta a naptól cserzett nagybátyám, szokott flegma stílusában, végigmérve szériatartozék pilóta napszemüvege mögül a látványt.a helyi pinot noir elég finom, nem annyira nehéz, mint a teleki.

south island



déli sziget partjai, végre a nyugodt rész. kb 2 óra majdnemhányok szitu után. kurva nagy komp, benne vonatok, kamionok, mégis hiába, laza 5-7 méteres liftezés a hullámokon.

2009. december 8., kedd

first impressions

az idő kezd javulni, olyan mint áprilisban otthon, kb 20 fok, rohangáló felhők, szinte folyton fúj a szél. a nap ózonpajzs nélkül elég para, másfél óra alatt redneck fuckert csinált belőlem. helyiek reggelire is naptejet esznek.
autóvezetés egyenlőre neccesen megy, a kormány jobb oldalon, index helyett ablaktörlőzés a nyerő. muszáj belejönnöm, határidő dátuma: január 18, helyszíne wellington airport. nem győzök várni.
a direkt erre a célra vásárolt vodafone telefonom mégsem működik helyi SIM-el, úgyhogy kénytelen voltam rendelni egy másikat. a netem csak egy iszonyatos vodafone mobilnet, félelmetes drasztikus adatkorlátokkal, de azért óvatos blogolást lehetővé tesz.
2 óra múlva indul a kompom a déli szigetre. lenézünk Japonica-Bay-be a családi nyaralóba. wet suit (~ surf ruha) már bepakolva, nick kölcsönadta a régit. hónom alatt viszem az új grill sütőt. friss kagylóért le kell úszni, pipával és szemüveggel. aszongyák itt ez a menő. bár a víz csak 10 fokos, az én balatoni húgypancshoz szokott habtestem pedig még a surf ruha ellenére se hiszem, hogy szoros barátságba kerülne vele.
körbe kellett néznem a boltokban, miután indulás előtt némi accidentet követően a mosógép 120 fokon büntette a ruhakollekcióm mintegy 50%-át, egyenszürke babaméretű pólókat generálva. a választék elég mocskos jó, de majd karácsonykor.

napi betevő


fish & chips. meki elmehet a sunyiba, ennél jobb cucc nincs a világon 5 dollárért. elfogyasztása javallott sirálynyávogásban a mólón.

downtown, kikötő




day'n night



alvás előtt és után

Streets of San Fransisco - Nick kecója


kiwi drum'n'bass, finom sör, zöld környezet (á'lá ananász expressz). még a taxiból is nehéz felmászni ide, ha szombat éjjel próbálod. délelőtt aztán jöhet egy kis másnapos rugby. jobban bejön, mint otthon a forma1 ebéd után.

Ben, Danny és A.J.

a kertből...

wellington öböl szép időben



air new zealand

hajnal az óceán fölött


2009. december 4., péntek