gap year - otherside, new zealand: wellington

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: wellington. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 2., vasárnap

wellingtoni búcsúnap

napos ebéd a parton, louise, clare, nadia és stefi.

2010. február 4., csütörtök

2010. január 20., szerda

konkvisztádorok hódítás előtt

megduplázott létszámú magyar kontingensünk, bevetés előtti pihenőjén.

2009. december 21., hétfő

megaélmény, óriáspolip, te papa

mai nap végiglátogattam a helyi múzeumot (élményparkot), nevén nevezve: te papa.
az interakció nem ismer mértéket. érintőképernyők hada, távirányítók, webkamerák, projektorok, hangok, zajok, fény. itt már túlléptek disney-land irányába a falra akasztott képek és dögunalomba fulladt "kasírozzuk fel a verset öntapadóval a damilról lógó rizspapír falakra, miközben észrevétlenül növeljük a négyzetméterre jutó kávéautomaták számát" típusú dolgoktól. nem állítom, hogy ez feltétlen előny lenne, de mégiscsak tetszetősebb. persze, könnyebb 200 év történelmét bemutatni bő keretek közt (megspékelve 1-1 szigorúan esély-egyenlő maori emlékkel), mint Vazul tábori konyhájáig ezer évet. mégis, az arányok jól eltaláltak, az unalmasabb részek is érdekfeszítőek (najó, a skót felmenők szoknyagyűjteményénél én se bírtam tovább 3.5 percnél).
a kitömött állatok viszont még mindig lázba hoznak, főleg, hogy a természettudományi múzeum szőre-hullajtott szalmatömés-kilóg naftalinszobrainál sokkal szebb állapotban vannak. orr üvegnek nyomva, kihalt óriás moa vs. óriás sas attack, nyál óvatosan csorog. aztán a pontynál nagyobb halat sose látott magyarként bedobom az agyam a formalinba. illetve dobnám, ha nem foglalná el egy 4.7 méteres óriáspolip, a múzeum legnagyobb büszkesége. ha jól emlékszem, még az indexen olvastam tavaly, hogy a déli sarknál került véletlenül a hálóba. embertelen durva (fenti kép sajtófotó, a tartósítás folyamatáról). az interakció jegyében 3D-s moziban lehet megnézni az animációt, ahogy kifogják, illetve az official videót a tudósok matatásával a focilabdányi szem körül. ezt a számot szeretném küldeni némó kapitánynak, és mindenkinek aki szereti.

a gondjaimra bízott 10 éves pankrátor-rajongó hiperaktív unokaöcsém, finn, egy óvatlan pillanatban felszívódott valamelyik sötét interaktív sarokba, érintőképernyőt nyomkodni. megérintett a szülők rémálma. aztán majdnem egy óra elteltével már nem bírtam ideggel és a stressztől rám olvadt kabátommal, az alkalmazottakhoz fordultam segítségért.

egyébként jófej kis srác, kemény kötésű, rugby csapatban játszik. imádja a rammstein-t, rendszerint arra püföli pankrátor mozdulatokkal a levegőt, illetve ártatlan plüssállatait.

2009. december 17., csütörtök

arahura, indie kocsma

arahura, az egyik legnagyobb interislander komp. ezzel jöttem vissza wellingtonba. a legalsó kép még a déli sziget, a nyaraló ott van valahol a bokrok alatt, a legutolsó kép pedig már az északi sziget első világítótornya.
a napsütés megtévesztő lehet, outdoor öltözékben isteni, de amúgy kurvahideg a szél. nyaktól felfelé mindenesetre ropogósra sült megint az agyam.

kompon nem finom a fish&chips, de jól csúszik mellé az ausztrál barna dobozos. azóta kicsit rákapcsoltam a halra, ma 2x sikerült betömnöm az arcom ilyen módon (délelőtt nick házából másztam le a cuba street-en keresztül, ahol díjnyertes fish&chips várt. hiába, az olcsó kínai cucc jobban csap, nem volt túl jó).

tegnap este a városban voltam. chris vállalta az indie-gájdot az éjszakában (magyarszármazású - családi barát etc, tengerbiológus master közepén). helyi bár hangrendszere durván adta neki (otthon egy ilyen zenekar valószínűleg a rézmálban szarakodna a saját ládáival), cd minőségű sound szólt rendes hangerőn. happy hour-ban 3 dollár volt egy sör, a répanadrágos hadsereg meg ugrált a kellően karcosgitáros üresriffet csikorgató ifjonc oasis-másolatra. de ügyesek voltak. respekt. chris is jóarc.