kezdődik a nyílt óceán

öböl szájából a tasman tenger. a fjordok felhőbe burkolva nem kívánják kommentálni a hajóutunk. a kép színes, csak a világ szürke.

a nagy új-zélandi stresszhelyzet

avagy: állatok az úton. mi vártunk a kiwikre, de csak a tehenek jöttek.. és jöttek.. és jöttek..

pukekura lodge - az esőerdőben

kedvenc szálláshelyünk. a nagy eső és gleccseres elázás után itt álltunk meg, és töltöttük az éjszakát - a csomagtartóban. de a konyha jó. az egész hely amolyan igazi esőerdő hangulatot árasztott. még ömlött a bő csapadék, mi pedig a szomszéd kocsma épületben ittunk egy vörös ale sört a helyi gumicsizmás arcokkal, a fűrészporos padlón. a tornácon csöpögött a víz, és minden fa felület megvetemedett, megtelt nedvességgel, és megduzzadt. az ajtók nehezen nyíltak, és sűrű pára lebegett a páfrányok közt. az ereszkedő homályban a felhők alatt még egy kis aranyszínű nap világította meg a lassan elcsendesedő pocsolyákat.

fox glacier, ítéletidő

a nyugati part tényleg vad. gleccsermászásunk közben meglepett egy röpke kis zápor, igazi esőerdős égszakadás, földindulás (mellékelt ábra). fényképezőgépem csak kicsit ment át búvárba, de túlélte.

a világon csak itt, és argentínában található olyan gleccser, amely az esőerdőben ér véget. amennyire én láttam, az erdő is stimmelt, meg az eső is.

wild wild west coast

esőerdők, vad nyugati part, elemek tépte táj. a déli alpok előtt itt mindig esik. időben régebben, mint a munka.

surf's up

első suta lépések. úszások. csúszások. sebes térd. hapiness.

az óceán közelről sem csendes, hiába. beúszol, beborít, parázol, tornyosul. deszkára fekszel, hátat fordítasz a haragnak, lendületet veszel. megcsúsztat az íven, sebesség. feltérdelsz, egyensúly, talpon. aztán nem. kirúgod magad alól, utána ránt a madzag a bokádnál. visszaküzdöd magad. indulhat elölről. deazér jee

új ház, új élet. naplementés exchibicionizmus

ameddig a szem ellát..

robinson crusoe-t kiönti a higany

west coast - napos oldalon áll