pinot noir, otago, munkatapasztalat

az utazással egybekötött várakozás, az alexandrai szezonális munkaközvetitő irodában történt feliratkozást követően kezdett kifújni. semmi jele a munkának, úgyhogy elhatároztuk, hogy csinálunk egy shortcut-ot a történetben, és észak fele vesszük az irányt, máskülönben arra ébrednénk egy szép déli szigetes napon, hogy nincs miből tankolni. megvettük a kompjegyünket wellington irányába, és felmentünk pictonba, ahonnan a komp indult. 3 órával az indulás előtt megcsörrent a telefonunk, van-e kedvünk dolgozni hétfőtől? rövid matek, lehetőségek átgondolása, aztán irány vissza 800 km-t central otago-ba.

a határidő vasárnap 4 óra volt, hogy az irodában elintézzék nekünk az adószámot. bankszámlát gyorsan nyitottunk pictonban, aztán két alvással (blenheim és christchurch) levezettünk a keleti parton, be a hegyek felé. ha csak két nappal korábban szóltak volna. de ez van.

az adószám (IRD number) villámgyors elintézését követően megkaptuk az irodában a munka címét. a szupermarket bejáratánál a "van két eladó kanapém" hirdetések közt találtunk egy kiadó olcsó szobát, így beköltöztünk pisa moorings nevű kis lakóövezetbe, születettfeleségek utca harmincba. kisollóval vágott gyep, minden garázsbeállón motorcsónak és terepjárók. a tulajunk, jeff mckleich autókereskedő, ex-katona. ízlésesen berendezett házában megtalálhatóak a nagy bekeretezett ford poszterek, szamurájkardok fekete fa tárolón a kis asztalon, illetve az elmaradhatatlan pucérnős naptár a garázsban, szemben a crossmotorral és a motorcsónakkal. rendes figura, hazajön és nézi a tévét. mi meg beájulunk aludni.

mert a munka kemény. a préri szerű tájon, a barna sziklák és csenevész bokrok közt, a néhol havas hatalmas sivatagos hegyek előtt hétfő reggel kirobogtunk az ültetvény szélére. ian, a supervisor (kisfőnök, felügyelő) vidám ausztrál akcentussal vigyorog a kalapja alól, úgy néz ki mint larry, a gengszterfőnök a rock'nrolla-ból. hey mate, how ya doin'. pillanatok alatt egy zötyögő landcruiser hátuljában találjuk magunkat, hatalmas porfelhőt kavarva robogunk fel a távolabbi ültetvényre százzal. munkatársaink hasonlóak hozzánk, a világ minden tájáról összeverődött banda. alex, a kanadai; ray, a dél-afrikai, sebastian&eva eucadori; hans és johann német, katrina és dyla csehek, plussz van még egy brazil és pár őshonos kiwi. a 30 faktoros naptej alapellátmány, ahogy a kalap és a kesztyű is. hamarosan érik a pinot noir szőlő, a madarak pedig előszeretettel fogyasztják (háló nélkül 80%-át megeszik). a mi feladatunk hálóval felruházni a sorokat. mondták, sólymokat akartak tartani, de a sólymok 25 ezerbe kerülnek, a háló meg csak 20-ba. kiszállás után hirtelen befarol elénk egy piros quad, rajta a másik supervisor, aki nő, de ezt én csak később vettem észre, annyira hasonlít clint eastwood-ra. köpködi a szavakat, miközben cigi lóg a szájából. de csak az első sokk, utána kedves. ahogy mindenki. itt nem utálják a dolgozóikat a munkáltatók. az osztrák munkám után ez igen kellemes. a nap 8-tól tart fél 5-ig, közben egy fél órás ebédszünet, illetve pár kisebb teaszünet.

az egész napos aszalódás után épp csak lerúgod a bakancsot, és hazavezetsz, hogy magadhoz térjél a zuhany alatt. de ez most túl ijesztően hangzik, a munka azért jó. erre számítottunk, ezt akarjuk csinálni, panasz nincs. új-zélandon dolgozunk egy ültetvényen. lájk.