a hajótúrát követő éjszakát a közeli parkolóhelyen töltöttük, amelyre alig kivehetően, vagyis teljesen egyértelműen ki volt írva, ez tilos. ilyenmódon reggel 7 körül már talpon levést terveztük, megelőzve a nemzetipark szorgos őreit. az éjszaka azonban leszakadt az ég. az esőt nem dézsából öntötték, inkább a magasnyomású autómosóra emlékeztetett. a kocsit úgy lökdöste a szél, hogy meg voltunk róla győződve, csak amiatt nem borul fel, mert benne vagyunk.
a reggel még ömlő esőben ki is kanyarodtunk a parkolóból, azonban 300 m után a negyedik kidőlt fát már nem tudtuk kikerülni, se megmozdítani, úgyhogy visszafordultunk. lefelé az öböl felé ugyanez volt a helyzet.
4-5 óra malmozás után elrepült felettünk egy helikopter. bennünk felmerült, hogy gyorsan építünk egy SOS jelet az aszfaltra hálózsákokból, de persze a pilóta sem volt vak, és leszállt az orrunk elé a parkolóba. mondta, hogy a kidőlt fák mellett földcsuszamlások is vannak az úton, amelyek elég komolyan, és bár már dolgoznak rajta, készüljünk fel az akár több napos várakozásra.
összenéztünk. a kocsiban volt még 2 müzliszelet, egy körte és egy bödön mogyoróvaj. az eső addigra elállt, és csak a mindenhonnan meginduló vízesések zaja hallatszott. nemsokkal később azonban mozgás támadt, az öbölbe visszavezető rövid szakaszt megtisztították a fáktól, és így le tudtunk menni a legközelebbi szálláshelyre. a recepció kis kifosztott "boltjából" megvettük az utolsó kenyeret, kértünk egy pakli kártyát, és elhatároztuk, hogy kanasztával döfjük tökön az időt. a hely amúgy teli volt, vizes vidám emberekkel.
este 6 felé a recepciós elüvöltötte magát, hogy ki akar elindulni, mert akkor szerveznek egy konvojt, és kinyitják egy órára az éppen csak járhatóvá tett utat. egyből bevágódtunk a kocsiba, mivel aznap estére is hasonló mennyíségű csapadékot ígértek (100-200 mm).
az útra dőlt fákat már addigra nagyjából eltolták annyira, hogy elférjünk mellettük. az alagúton túl viszont még elég para volt a helyzet a földcsuszamlásokkal. ezeket nem tudták még eléggé rendbe tenni. hirtelen elképesztő hálát éreztem az összkerék meghajtású kis subaru-nk iránt. a legnagyobb földcsuszamlás kb 5-8 méter magasan borította az utat. a markológépek építettek egy rámpát, amivel felmászott a kocsi a tetejére, majd a másik oldalon egy másik rámpán le. sárátfolyások és kisebb görgetegek pedig szinte minden kanyarban voltak.
szerencsére te anau-ig tartott a lezárt szakasz, onnantól nem is látszott különösebb nyoma a viharnak. éjfél előtt haza értünk.
